Hát olykor-olykor adódnak az ember életében kínos események. Nincs ez másként velem sem. Ezeken a dolgokon utólag már jót nevet az ember, de akkor elég kellemetlen volt…

 

Egy szép nyári napon történt kb. 10 éve (18 éves voltam). Egy gyerek számítástechnikai tábor záródélutánjára készültünk, ahol az akkori táncpartneremmel felléptünk. Már rajtam volt a latin táncruha, amikor észrevettem, hogy nem találom a tánccipőmet. Kerestem mindenhol, de végül kiderült, hogy valahogyan otthon felejtettem. Arra már nem volt idő, hogy hazamenjek érte vagy hogy valaki elhozza, így más megoldást kellett keresni. Mivel a burkolat, amin táncolni kellett kő volt, így a mezítláb táncolás szóba sem jöhetett. Maradt az utcai cipő, ami jelen esetben egy szandál volt. Természetesen az a fajta, ami roppant kényelmes, viszont mivel alig fogja a lábat, táncra gyakorlatilag alkalmatlan. Azt már nem tudom, hogy hogyan sikerült átvészelni azt a 3 táncot, amit táncoltunk anélkül, hogy ne lépjek ki a cipőmből vagy ne essek hasra, de végül csak sikerült végigcsinálni a fellépést. Mindenesetre azóta többször is ellenőrzöm a “felszerelést” mielőtt bárhova is elindulunk.:)

Neked is van egy kínos sztorid? Írd meg hozzászólás formájában!

Reklámok